Ezen kívül tele van panelházakkal, amiket Kelet-Berlinben megértettem, de itt nem. Lehet, hogy a '60-as, '70-es években ez modernnek számított, de valamiért nekem más jut eszembe a panelházakról. Stockholm kvázi főterén pedig, a "nyüzsgő, kétszintes, modern európai téren" egy hatalmas üvegobeliszk díszeleg, ami csúnya, de legalább nagy. A tér körül természetesen egy hatalmas kocka Kultúrház és megannyi kocka irodaház feszít.
Mindezek ellenére Stockholm fasza, a svéd emberek (a stockholmiak szerintem max. kétharmada) kedvesek, a korombeli svéd lányok pedig egészen elképesztően jók. Most városnézést tartottam, de azt hiszem, megvan, hova megyek Erasmusra :) Szerintem amúgy ebben tényleg van valami, hiszen Skandináviában kezdődött el egyik leghamarabb az egészséges életmód-láz, szintén a '60-as években. És akik akkor születtek, még annyira nem voltak benne, meg nem voltak tökéletesek a módszerek se, de az ő gyerekeiknek már benne van az alapvető gondolataikban, hogy rendszeresen sportoljanak, figyeljenek oda, mit esznek, így nem meglepő, ha jól is néznek ki. Amúgy valóban, a svéd fiúk se szégyellhetik magukat :)
Mindezek mellet a svédek valóban nagyon segítőkészek, ezt nem is lehet tovább ragozni, elhinni úgyse lehet, elmondani meg pláne nem, egyszerűen meg kell tapasztalni. Alapvetően máshogy gondolkodnak az önzetlenségről: nálunk mindenki azt nézi, hogy miből lehetne valamilyen hasznot húzni és ha én adok valamit, akkor elvárom, hogy majd a másik valamilyen formában visszaadja. Ez náluk nincs, legalábbis sokkal kevésbé. De azt hiszem, ezen kár is rágódnunk, ezt nem 20 év alatt fogja Kelet-Európa kinőni. Pozsonyban durva volt például a vasútállomáson. Amilyen flegma, bunkó és ideges ott minden pénztáros - azon kívül persze, hogy még a nemzetközi jegypénztárnál se beszélnek egyetlen idegen nyelven sem -, az még engem is kiabálásra kényszerített, pedig nem szoktam ilyet. Persze alig érthetett belőle valamit, mivel ugye nem tud németül. Se angolul, de állítása szerint németül jobban tud. Bármit kérdeztem tőle, nem értette. A nemzetközi jegypénztáros.
Stockholm óvárosa nagyon szép, a régi főváros Sigtuna hangulatos skandináv kisváros, a világ első skanzenje nagyon össze van rakva, a svéd nyelv eleinte borzasztó volt, de aztán megbarátkoztam vele, a szigetvilág, bár nem sokat láttunk belőle, szintén pazar, és hát ennyi, ami nem múzeum. Merthogy azokban is voltunk. Királyi palota, Pénzmúzeum, Nobel Múzuem, Technikai Múzeum, Természetrajzi múzeum, Vasa Múzeum, ez mind nagyon érdekes volt, különösen az utóbbi, de azt hiszem, utólag egyértelmű, eltúloztuk a múzeumokat. Stockhomot megismertük, de Skandináviából csak egy kis ízelítőt kaptunk. De így legalább annál jobb lesz a következő északi túrám, amikor tudatosan kihagyom az összes múzeumot és csak túrázni meg biciklizni, meg autózni fogok.
4 megjegyzés:
nem Szentpétervárra szokták mondani, hogy az Észak Velencéje?
De, és még Amszterdamra, Birminghamre és Bruges-re is. De a magyar Google első két találatként Stockholmot hozza ki :)
Én is csak bicikiznék, meg a vidékkel ismerkednék. :)
egyrészt ha ez alkalommal is csináltál fényképeket, akkor nincs kedved közzétenni őket? :)
másrészt nekem még csak egyszer volt "szerencsém" külföldi jegypénztárban (Londonban) jegyet venni, de épp elég negatív volt... oké, nem értettem meg elsőre, hogy mit mondott a pénztáros a jegyekről, de hogy erre elkezdett a kollégájának beszélni, hogy "ezek se bírnak megtanulni angolul", aztán meg leengedte a redőnyt és bezárta a pénztárat... de már a magyar jegypénztárakban sem szeretem azt, hogy amiatt az átlátszó plexifal miatt nem _hallom_, hogy mit beszél a pénztáros :/
Megjegyzés küldése