Mégiscsak kellenek. Már rájöttem.

- Azért jó volt, hogy volt min elmélkedni, nem?
- Figyelj, végre mindent kitalálhatunk. Nincs több titok! Tudhatunk mindent. Az emberiség múltjáról, jelenéről és jövőjéről! Ez fantasztikumnak is beillő, mégis tudományos tény!
- És mi lesz ezután? Mi lesz a titkokkal?
- Eltűntek, eltűnnek! Mindent kitalálunk... nem kell sok idő, hisz' megvan a módja. Több ezer éve ezt várjuk, te is tudod! És most itt van a kezemben az, amivel minden kiderül. Ne használjuk ki?
- Mit gondolsz, miért éltünk eddig? Miért voltunk képesek fennmaradni? A titkok miatt… mindent a kíváncsiság mozgat… Hát nem érted?
- Úgy látom, te nem érted. Azért éltünk, hogy megtudjunk dolgokat. Itt az idő. Eljött az emberiség ideje. Készen állunk, hogy őseink eddig befektetett ideje és élete végre meghozza gyümölcsét. Kiderítjük a Nazca-vonalak titkát, beleláthatunk a Stonehenge misztériumába, megfejtjük a piramisok rejtélyét… amiért oly sok tudós törte évszázadokon keresztül a fejét, végre megnyílik előttünk… És ne használjuk ki? Azt mondod, ne használjunk ki egy ilyen lehetőséget?
- És belegondoltál már a következményekbe? Mi van, ha olyanokat is megtudunk, amik jobb lett volna, ha mindörökké rejtve maradnak? Ha feltárul az emberiség bölcsője, és megtudjuk, honnan jöttünk? Tudunk-e majd úgy a saját szemünkbe nézni? Megfelelhetünk-e magunknak?
- Mindenki tudni szeretné az igazat. Lehet, hogy nem azt kapjuk, amire vártunk, de mindeddig ez volt a célunk. És most hátrálsz meg?
- Én is kíváncsi vagyok, tudhatod. Évekig velem dolgoztál. Együtt fejlesztettük ki. De azt mondom, álljunk meg. Itt már Isten dolgába avatkozunk.
- Nem avatkozott-e bele a tudomány Isten dolgába már sok ezer találmánnyal? Mikor helyettesítette a napot az izzóval, vagy a génsebészet, amivel új távlatok nyíltak a gyógyításban? Ez a következő lépcső. Megnyomom a gombot.
- Nem teheted. emberek milliárdjainak álmai, és reménye foszlana hirtelen köddé. Megtudnák az igazat, és oda lenne minden, amiért eddig küzdöttek. Mi értelme van úgy az életnek, ha tudod, mi mikor miért történt, és mi fog történni ezután? Elvesznek a titkok, elvesznek az álmok… Elvész az ember… Nem teheted.

Még percekig némán bámulták egymást. A levegő sem rezdült. Odakint dühöngő vihar tépkedte a nyárfákat. A lány lassan leemelte kezét a gombról, majd a földre borult. A fiú odament, és megölelte.
Napokig tartott, amíg sajgó szívvel szedték elemeire életük munkáját, a Gépet, ahogy ők nevezték. Az emberiség csúcsát. A terveket elégették. Kitakarították a házat, hogy semmi feltűnő ne látszódjék, majd megölték magukat.