A villamosvezető is tök közönyös volt, mint úgy általában mindenki. A mentők kb. 10 perc alatt értek ki, nem pillanatok alatt, ahogy a cikkben állítják. És úgy egyáltalán. A feleségén kívül mindenki szart rá. Arra panaszkodtak, hogy a villamost nem lehet leállítani emiatt, meg hogy munkába sietnek.
De engem igazából maga a halál döbbentett meg. Hogy láttam, amint meghal. Nem az a baj, hogy nem tudtam segíteni, mert bár sok Vészhelyzetet nézek, nem tudnék szívmasszázst alkalmazni, vagy ilyesmi. Erre persze nem tanítanak az iskolában.
Az a durva, hogy ott volt, élt, mentek valahová a kedves nejével. Persze elképzelhető, hogy pont az orvoshoz, de erre kb. ugyanannyi az esély, mint hogy mondjuk a fiukhoz. Utaznak ott békésen, és akkor egyszer csak puff. Meghal. Megrázott.
7 megjegyzés:
Át tudom érezni.
Nekem is van hasonló élményem.
Csak nekem az illető közeli családtag volt, és otthon történt....
Durva dolgok ezek.
szomorú dolog az emberi nemtörődömség..
más: miért kell minden második főnevet dőlt betűvel írni?
Thesztrálokat láthatnál.
sajnálom.
Ez a Boon.
Ez a jó oldala. De sajnos mugli vagyok.
szép tőled, hogy te szóltál.
utálom az embereket. merthogy elkésnek munkából. hát b@szod.
Ha sok ember van egy helyen, mindig egymásra várnak, ez nem jelent egyértelmű érdektelenséget. Egy kísérlet szerint, nagyobb esélyed van arra hogy segítséged kapj egy kihalt utcán, ahol csak 1-2 ember lézeng, mint ha elájulsz egy forgalmas utca közepén. Mert az az 1-2 lézengő tudja, hogy más nem fog segíteni, míg ha sok ember van, felmerül a "miért pont én" kérdése.
Bármikor meghalhatunk. Ez van.
Ez elgondolkodtató.
Megjegyzés küldése