Ma egy öreg bácsi meghalt mellettem a villamoson.

Kettővel ült hátrébb tőlem. Elkezdett hörögni, fuldokolni. A felesége szólongatta, de nem reagált. A felesége kiabált, hogy rosszul van, és (nem magamat akarom fényezni), de rajtam kívül senki nem tett semmit. Én odamentem a villamosvezetőhöz (a villamos leghátuljából) és szóltam, hogy hátul egy idős férfi rosszul van, alig kap levegőt.

A villamosvezető is tök közönyös volt, mint úgy általában mindenki. A mentők kb. 10 perc alatt értek ki, nem pillanatok alatt, ahogy a cikkben állítják. És úgy egyáltalán. A feleségén kívül mindenki szart rá. Arra panaszkodtak, hogy a villamost nem lehet leállítani emiatt, meg hogy munkába sietnek.

De engem igazából maga a halál döbbentett meg. Hogy láttam, amint meghal. Nem az a baj, hogy nem tudtam segíteni, mert bár sok Vészhelyzetet nézek, nem tudnék szívmasszázst alkalmazni, vagy ilyesmi. Erre persze nem tanítanak az iskolában.

Az a durva, hogy ott volt, élt, mentek valahová a kedves nejével. Persze elképzelhető, hogy pont az orvoshoz, de erre kb. ugyanannyi az esély, mint hogy mondjuk a fiukhoz. Utaznak ott békésen, és akkor egyszer csak puff. Meghal. Megrázott.