Olyan mű az egész. Olyan idegen. Fásult. Az egész mindenség lefásult egy nagy lábfejgyulladássá. Egy bazinagy, el nem múló lábfejgyulladás az egész. Iskola, otthon, iskola, otthon, erdő, iskola, otthon, iskola. Hát ebben kevés az izgalmas. És hiába gondolkodom, mi tudna izgalmat hozni ide, nekem, belém, rám; nem jövök rá. Olvasok, írok, filmet nézek, beszélgetek... valami mégis hiányzik.
Hiányzik az értelem a cselekedetekből. Szívesen csinálnék olyat, ami jobbá teszi a világot. Mint mikor bejegyzést írtam a rákos kislányról. Csak egy apróság volt. Volt értelme? Mi volt az értelme? Van más, aminek tényleg van értelme? Úgy igazán, olyan értelme, amiről érzem, hogy a vesémig hatol, hogy feléget, ha úgy gondolja? Olyan értelmet keresek, ami azt mondja nekem:
"Hé, itt vagyok! Nézz meg. Én vagyok az, akit Te keresel. Az igazi értelem vagyok. Hozzád jöttem. Ne keress tovább."
Megtalálható? Létezik? Szeretnék hinni benne. Olyan jó lenne. Megnyugtató.
1 megjegyzés:
Itt vagyok, én az igazi értelem. Nem létezem Csak az emberek találták ki, hogy megnyugtassák magukat, hogy van remény. Aki eddig mégis megpróbált megkeresni, az meghalt.
Mert ami nincs, azt sem keresni, sem találni nem lehet.
Megjegyzés küldése