Vége!

Az előző bejegyzésnél azt hiszem, túl jó kedvem volt, elnézést kérek érte mindenkitől (persze, hisz' olyan sokan olvassák...) Ma viszont az a helyzet, hogy megint jó kedvem van. És tegnap is az volt. Ez annak (is) köszönhető, hogy azt hiszem, végre sikerült teljesen elfelejtenem Zsófit. És ez nagy eredmény.

Néhány hete ezt még el se tudtam volna képzelni. Több, mint egy évig jártunk, és ezt nem felejti el olyan könnyen az ember. Mindig meghatározója marad majd az életemnek, és mindig emlékezni fogok rá, és biztosan tartani is fogom vele a kapcsolatot. És bemutatom majd a feleségemnek... :) Nagyon megviselt a szakítás, nem is gondoltam volna, hogy ennyire meg fog, de most már teljesen, szilárdan kijelenthetem, hogy: vége. Már majd' egy hete "tünetmentes" vagyok, és ez nem is fog megváltozni.

És innen üzenem mindazoknak, akik egy komoly kapcsolatból való szakítás után elkeseredettek, és értelmetlennek érzik az életüket, hogy nem az. Nagyon nem. Csak bírják ki valahogy azt a kevés időt,és meglátják, minden jóra fordul. Egy fontos dolog van: Ha nem te szakítottál, hanem ő veled, akkor nem szabad abban reménykedni, hogy egyszer még visszajön hozzád. Ha reménykedsz, azzal magad alatt vágod a fát, és még szomorúbb leszel. Ki kell ölnöd magadból a remény minden forrását, és új életet kell kezdened. Én így tettem, és sikerült.

Pedig nem hittem volna, hogy fog.

Nem vagyok értéktelen. Nemrég még ezt gondoltam. Ha van valami, amit ebből a szakításból megtanultam, az az, hogy nem szabad lebecsülni magad. Tudom, hogy ez nehéz akkor, ha ezt érzed mások viselkedésén. De majd rossz pillanatokban gondolja arra, hogy ezt egyszer elhitted nekem. Őszintén, komolyan elhitted. Tehát nem lehet sületlenség.

Emlékezz vissza egy picit: volt-e olyan eset az életed folyamán, hogy valaki beléd szeretett, vagy akár tetszettél is neki. Én mondok egy képletet:

Számold össze, hogy hány ilyen volt, vagy mennyiről tudsz. Most ezt a számot oszd el azzal, hogy nagyjából hány korodbeli, ellenkező nemű (homoszexuálisok esetében azonos) emberrel jutottál el legalább egy komolyabb beszélgetés szintjéig. Ha megvan, kijön egy elég kicsi szám. Egy tört. Ezt most szorozd be úgy nagyjából egymillióval.

Ennyien vannak azok, akik képesek szeretni téged. Csak Magyarországon. És ez elég szűk keret, mert nincsenek benne pl. azok, akikkel nem beszélgettél, de tetszettél nekik. Ezen én nemrég gondolkodtam el, és nekem úgy nagyjából 50.000 jött ki. Döbbenetes. Ha csak Miskolcot számoljuk, ezer fő. Ezer ilyen lány.
Ha Miskolcon ezer lány van, akinek "bejövök", csak nem lehetek értéktelen...?

És ezzel mindenki így van. Te is. Vagy még jobban. Mondjuk kétezer. Csak nem kell feladni.

Ha csak egyet találsz meg belőle, nyert ügyed van. Már tudni fogod, hogy van, aki szeret. Már folytathatod az életed.