Környezetváltozásra van szükségem, vagy mire. Kicsit kilátástalannak érzem a helyzetemet: nincs normális munkám, ami van, oda is napi 6 órát kell utaznom, azaz másból se állt az elmúlt 5 nap, mint utazás, alvás, munka. Ráadásul az is "csak" recepciós, ráadásul éjszakai. Nem túl inspiráló.

Volt egy érdekes mozzanat a múltkor, amikor reggel "elaludt" a reggeliztetős néni, és nekem kellett a 6-ra megrendelt kaját kipakolnom, kávét főznöm (fogalmam se volt, hogy kell, de megoldottam), mert a csoport elégedetlenkedett, én meg egyedül voltam. Na akkor éreztem azt, hogy úristen, ez mennyire jó: csinálni valamit, valami hasznosat, megoldani egy problémát. Akármilyen piti kis probléma volt, rájöttem, hogy ez baromira hiányzik. Nagyon dolgoznék már valami normálisat.

De a diplomám megszerzése óta arra se volt időm, hogy állást keressek.

Ráadásul kevesebb fizetést is kaptam, mint amire számítottam, de így durván kevesebbet, még ezt is intéznem kell.

Ráadásul a lakáskeresés se úgy megy, mint kellene, de az egy külön posztot is megér.

Mennyivel egyszerűbb lenne találni egy munkát Ausztriában, szállással, teljes ellátással, ahol kapnék havi nettó 1200 eurót, pár hónap alatt kimásznék az adósságokból, lenne szabadidőm, és úgy kereshetnék "igazi" munkát, hogy nem csüng a fejem fölött Damoklész kardja, hogy ejnye-ejnye, ez a pénz a lakbérre is épphogy elég, nemhogy bármilyen tartozást is visszafizess, vagy hogy egy leadj háromhavi kauciót meg háromhavi közvetítői jutalékot egy szobáért.

Az már külön esélytelen, hogy havonta hazautazzak, vagy esetleg így elmenjek egy-egy röpke hétvégére a következő fél évben Rómába vagy Párizsba egyedül, ahogy titokban terveztem, merthogy ott még nem voltam. Utazás nélkül tényleg szarul érzem magam, de jelenleg még ott se tartok, hogy egyáltalán elgondolkozzak utazáson, vagy igazából bármilyen olyan szabadidős programon, ami pénzbe kerül. Mozi, színház, kocsma, ugyanmár.

Még nem tudom, hogy fogom mindezt megoldani.

Például még mindig kiköltözhetnék Spanyolországba.