Néha nem tudom elhinni, hogy ez tényleg milyen nagy dolog. Hogy amit csinálunk, amire féléveket, ösztöndíjátlagokat, emberi kapcsolatokat áldozunk, az tényleg megéri. És mondhat bárki bármit, legyen az Isti, Veress, Tanács, Király Juli, Jaksity vagy Obama, ismerje el akár egy egész világ a munkánkat és tanítsanak minket 20 év múlva az iskolában, addig, amíg nem vezetik be az egész világon a Liska-modellt (nem fogják), és nem derül ki, hogy jobb bárminél (nem jobb), addig nem tudok 100%-ig hinni abban, hogy tényleg megéri, amit csinálunk, hogy valami nagyobb jó érdekében dolgozunk.
Addig is be kell érnem a 99%-kal, és persze soha nem lesz ebből 100%, az a 99% bőven elég ahhoz, hogy teljes erőmmel a sikeren legyek.
Remélem, nem egy sehová nem vezető projektet kezdtünk el, ami csak nekünk érdekes, meg néhány tanár jó ötletnek tartja és ennyi. Én hiszek ebben, de a kételkedés mindig bennem lesz. Nem vagyunk-e egy félrecsúszott csoport, aki már nem tudja megkülönböztetni a hasznosat és a jót a fölöslegestől és a rossztól? Nyilván nem vagyunk, de ez az egész gyanúsan jónak és gyanúsan zseniálisnak tűnik ahhoz, hogy igaz legyen.
Hiszem, hogy a gyanú győzni fog, és bár hatalmas feladat lesz végig hinni, menni fog.
3 megjegyzés:
Ha nem jön be, akkor még mindig elmehetünk szcientológusnak. Úúúúgy kipróbálnám...
Idén szólj hamarabb hogy mikor lesz és akkor el akarok majd menni.
Zsír.
Hit. Az kell csak.
Megjegyzés küldése