Nem szoktam olyan igazán a blogba panaszkodni, meg egyébként se, igyekszem inkább kussolni, ha rossz kedvem van, de most muszáj.
Ha el kell számolnom az előző egy-másfél évvel, meg kell állapítanom, hogy gyakorlatilag nem történt velem egy olyan konkrét pozitív dolog sem, amit el akartam érni. Persze, szereztem új barátokat, meg tök sok mindent csináltam a nyáron, meg azért összességében nem volt ez egy depresszív időszakom, viszont az olyan dolgokat, amiket megpályáztam, amikre számítottam, amiket el akartam érni, mind-mind elbuktam.
Kezdődött azzal, hogy nem lettem lapmenedzser, majd nem lettem mentor, majd nem lettem elnökségi tag, majd nem lettem szakmai hetek főszervező. Ez az egyik oldal.
A másik: nem olvastam egész évben, nem írtam, nem jártam sportolni, nem kezdtem el kondizni, tehát nem sikerült magammal foglalkoznom. Ez durván kihatott a közérzetemre, arra, hogy ezért másokkal se törődtem, elhanyagoltam a barátaimat és a családomat, ami miatt csak még inkább haragszom magamra. Mindezt azért, mert inkább “tanultam” helyette, amikor tudtam, vagyis egyszerűen elcsesztem az időmet. Hiszen a tanulmányi eredményem se olyan fényes, mint amilyet akartam, a legutóbbi félév pedig még jól rá is kontrázott egyet.
Megbuktam számvitelből, és holnap 10-kor derül ki, hogy vállpüből is-e. Nyilvánvalóan valamit rosszul csinálok, és nem, ne mondja senki, hogy most rossz a kedvem és sötéten látom a dolgokat. Mert egyáltalán nem voltak magasak az elvárásaim, és ezek nem is egyszerre keletkeztek. Például a fent említett négy nem elnyert pozíció szép sorban jött és már eggyel elégedett lettem volna, lehet hogy meg se pályáztam volna a többit. Ráadásul amibe belefogtam, azt is rossz végéről tettem, illetve nem abba kezdtem bele, amibe kellett volna. Ha döntenem kellett, tutira a később rosszabbnak bizonyult döntést választottam. Ezen kívül barátnőm se volt már kicsit több mint egy éve, és ami lehetett volna, az se sikerült (mondjuk az pont jól van így).
Nagyjából tudom, milyennek kellene lennem a következő évtől, min kellene változtatnom, de ezt már tudom másfél éve, sőt, azt kell mondjam, sőt. Mégse tudtam eddig megtenni és nincs biztosíték rá, hogy sikerült. Persze csak rajtam múlik, de a motivációm minderre a béka segge alatt sincs.
Pedig muszáj lesz. Csak nem tudom, hogyan.
4 megjegyzés:
próbáld meg újra azzal a motivációval, hogy "mer' fun!". hátha működik :)
(amúgy sokmindenben én is ugyanúgy jártam mint te, de sajnos más jó tanácsot én sem tudok adni.)
ennyire nem szar a helyzet...én például sokkal sokkal többet láttalak, mint tavaly és ezzel engem például boldoggá tudtál tenni, nem elhanyagoltál..meg lelkesen beszélgettünk is, meg buszoztunk, hogy szép legyen az este meg te is...és stockholmból hazajövet is rögtön találkoztunk...és és és....ne legyen már rossz kedved...azt n neked sosem szeretném
Azt kell mondanom, az egyetem (főleg a BME, ezt csak tudom) egy borzasztó energiavámpír szervezet, ami veled történik, az gyakorlatilag normális. Túl kell élni, és nem kell mások szirupos visszaemlékezéseire ("ó, azok a gyönyörű egyetemi évek!") alapozni az elvárásaidat. Evvan. Feltápászkodik, leporol, továbbmegy.
Pusszantás, és boldog karácsonyt, újévet, meg kitartást.
A másodikkal vigyázz.
Nálam két-kétésfél éve tart.
Megjegyzés küldése