;)

A félreértések elkerülése végett (mert sok biztató üzenetet kaptam az előző előtti posztomhoz):

Nem, nem estem letargikus állapotba, aki találkozik velem, nem kell attól félnie, hogy órákat fogok neki keseregni, és nem kell minden út mentén a biztonság kedvéért inkább neki az autók mellett mennie, vagy inkább helyettem felvágni a késsel a pulykát, nehogy véletlenül magamba fordítsam.

Egyszerűen csak évet értékeltem, és megállapítottam, hogy ez van. Ettől nem vagyok más ember, nem vagyok szomorú sem, max. egy kicsit csalódott. Mármint örülök mindenkinek, aki vigasztalt, az is jól esett, sőt, jöhet még (:P), de tényleg nincs nagy baj.