És igen. Hónapok óta először érzem úgy, hogy tényleg van időm. Annak ellenére, hogy kedden vizsga, én itt ülök a szobámban egyedül, békés nyugalomban. Rendet raktam, felmostam, elmosogattam, kimostam, letörölgettem, elolvastam az összes feedemet, megvacsoráztam, meglocsoltam Olaf Håkansont, és bár tanulnom kéne, most nem fogok. Semmiképp sem. Élvezem egy kicsit még ezt. Majd holnap.