El se hiszem, mennyire összeszedetlen voltam az elmúlt napokban. Most aludtam egy jót, így nagyonfontosvizsga után, ami nem úgy sikerült, mint akartam, de a hármas meglesz, ami effektíve fél siker. Bár most azt álmodtam, hogy csak kettes lesz, de ez lehetetlen. Akárcsak a négyes is, ami amúgy simán meglett volna, ha tanulok többet rá. Mert akármilyen meglepő, de nem tanultam széjjel az agyamat. Így még 2 vizsgám van hátra, mindkettőnek ötösnek kéne lennie, ha meg akarom őrizni a méltóságomat: akkor a kumulált átlagom átlépné a 4-es határt.
Sose tudom eldönteni, hogy jól tanulok-e, jól tanuljak-e, vagy fölösleges. Mihez képest tanulok jól? A nagy többséghez képest biztosan. A fenti esetben az ösztöndíjátlagom 4,60 lenne, amivel az előző félév alapján simán benne lennék az első 20-ban, ami mondjuk 800 hallgatóból nem is oly kevés. Viszont ehhez k. sokat kell még tanulnom, amit simán megtehetnék, de mivel tudom, hogy megtehetném, épp’ ezért nem tanulok. Hát, kifordított logika, de én értem. A közeli ismerőseimhez képest viszont nem vagyok kiemelkedő, ami azért nyilván fontosabb. Nem akarok én nagyon kitűnni, de tudom, hogy tanulásban jó vagyok, legalábbis lehetek jó, tehát miben tűnjek ki, ha nem ebben. Érted. Ééérted.
1 megjegyzés:
Istenem, ha nekem olyan bajaim lehetnének egy nagyon fontos vizsga után, hogy csak 3!
Megjegyzés küldése