Basszus, még mindig felhúzom az agyam, ha tudom, hogy találkozom vele. Ez egy érdekes érzés: dühöt és megbocsátást érzek egyszerre, és nem tudok ezzel mit kezdeni, így csak annál jobban ideges leszek. Szóval inkább elkerülök mindenféle kontaktust, csak ez nem mindig sikerül. Például ma este se fog.
Mikor találkozunk, érzem, hogy húz vissza, pedig nyilván nincs semmi ilyesmi szándéka, meg ugye miért is tenné. De nekem az már nem kell, ő sem kell (most), neki se kellek, mégis húz. A fene érti. Pedig nyilván az én hibám, hogy így érzem, de ez nem változtat semmin.
2 megjegyzés:
ismerős a dolog...
kicsit kevésbé bár, de ismerős.
kitartás.
Jó hát nekem se durva azért. Csak nem jó.
Megjegyzés küldése