Én is megnéztem a Benjamin Button különös életét és valahogy átragadt rám a hangulata. Ebben persze nincs semmi csodálatos, a filmek ilyenek. De ez a film azt mondja nekem, hogy semmi sem tart örökké. Még ebben sincs semmi különleges, mert sok film mondja ezt. De a Benjamin Button különös élete annyira eltorzítva, ironikusan, és igazából megfoghatatlanul nyersen üzeni a minden elmúlikot, hogy abba belefájdul a… szívem?
Olyan érzés fogott el, hogy bár fiatal vagyok, mégse csináltam még semmi olyat, amit igazán akarok. Amit igazán élvezek. Ez persze nem igaz. És egyre inkább nem igaz, legalábbis a fejemben. Mindenesetre akármennyire is jól érzem magam mostanában, nem mondanám, hogy szilárd lábakon állok, vagy hogy volna hova mennem, ha. És ez ijesztő.
2 megjegyzés:
ugye, hogy jó film volt? én megnézném mégegyszer, csak nagyon hosszú...
Nekem megvan, majd odaadom. Amúgy nem szoktam egy filmet többször megnézni, nekem nem megy :)
Amiket többször láttam, azok azt jelentik, hogy azok a kedvenc filmjeim: Hős, Legyetek jók ha tudtok, Ház a tónál, Igazából szerelem, Gyaloggalopp, és a Csillagok háborúja.
(bocsi, csak ezt most magamnak is jó volt összegyűjteni)
Megjegyzés küldése