Holnap ilyenkor már nem síelek, hanem a síbakancsomat szárítgatom az egész napos sporttevékenységtől. Egy éve síeltem utoljára, és nagyon jó volt. Gyakorlatilag túlzás nélkül mondhatom, hogy imádom. Mindenkinek azt tanácsolom, aki még nem tud, hogy gyorsan tanuljon meg. Még az én időmben nehéz volt megtanulni, mert a sílécek egyenesek voltak, ma már amolyan piskóta-formájúak, ezt hívják carvingnak.
Egyenes léccel speciális technikát kellett hosszú éveken keresztül elsajátítani, amit nekem sikerült is, egész jól nyomtam, amikor vettünk nekem egy carving-lécet. A carving léccel sokkal egyszerűbb tanulni is, és síelni is. Persze ahhoz is meg kell tudni állni a lábon, de a kanyarodás lényegesen leegyszerűsödött: a piskóta forma miatt csak meg kell dönteni a térdet, és már kanyarodik is a léc. Jó persze, ez nem ennyire egyszerű a valóságban.
Én például azóta is a berögzült régi technika miatt szívok, ha nem figyelek nagyon oda, akkor farolva síelek, holott ma ez már nem szükséges. Ezért kell még mindig oktatóhoz járnom, aki tavaly óta tanítja nekünk a carving technikát. Mert az én előző síoktatóm nem ismerte fel, hogy a régi lécek fölött eljárt az idő. De nem baj, jól haladtam tavaly, remélem most még jobb lesz.
Ami viszont előny még a carving mellett, hogy lényegesen élvezetesebb. Ez az a páratlan élmény, amiről Shade is beszélt. Akik nem síelnek, talán el se hiszik, hogy ez tényleg mennyire jó. Pedig higgyék el, és bár régen úgy volt, hogy síelni három évesen volt jó elkezdeni megtanulni (ez olyasmi volt, mint a zongora vagy a hegedű), manapság carvinggal bárki egy hét alatt a lejtő ördögévé válhat.
Na szóval holnap megyek, és kurvajó lesz.
4 megjegyzés:
ugye emlékszel még mit ígértél?
Hát havat nem Bánkútra.
Pedig kéne.
Dejó is lesz neked, én pont most értem haza:)
Viszont van mégegy dolog, amit mindenkinek ajánlok, az pedig a sífutás... de majd még írok róla egy kis élménybeszámolót is:)
Sífutni mindig is szerettem volna.
Megjegyzés küldése