Lali, a Lali

Lali, a szobatársunk végülis feljött a héten Pestre, bár senki se tudja, miért. Egy órán se volt bent, illetve egyen igen: ma marketingen, mégpedig azért, hogy megkérdezze az általa még sohasem látott marketingtanártól (Vasné), hogy 19,5 pontért is megkapja-e az aláírást. De nem ez a lényeg.

Hétfő óta minden nap itthon döglik, és filmet néz. Már ő is röhög magán, mert unatkozik. Néha leül az ágya szélére, és fennhangon dünnyögi, hogy “mit csináljak?”. Vagy épp’, 15 perc ülés, vagy egy cigi után kijelenti, hogy “csak elkezdem már nézni a filmet”. Mindenesetre nagyon nincs ínyére a kényelem, miközben mi Rolival azért tanulunk rendesen. Az előbbi beszólása viszont bejegyzést érdemelt, szépen betetőzte az egész lustaság-projektet. Így hangzott:

“Már fáj a hátam a sok fekvéstől.”