Egyrészt gond van, másrészt meg szeretném már végre a saját életemet élni, mint régen. Az az igazság, hogy akármennyire is jó itt, hiányoznak a régiek. A városban sétákat hiányolom a legjobban. Az időmet se tudom beosztani, ezenkívül nem vagyok elégedett magammal. Aztán még egyedül is vagyok, akármennyien vesznek is körül.
Így azért nem jó, összességében, azt kell mondjam. Hiányzik a régi életem. Újat fogok építeni, még nem igazán látom, hol kezdjem. Nincs támpontom.
…
5 megjegyzés:
ismerős érzés ez.
én szurkolok...
köszi
csak tényleg nem tudom hogy kezdjem
Sétálni Budapesten is lehet, egészen kiváló dolog. Én pl. a munkahelyemről (ami gyakorlatilag a Wignernél van) néha gyalog megyek az Astoriáig. Vagy ilyenek. Egészen megnyugtató érzés.
Az jó lehet. De az nem az a barátokkalmiskolconsétálgatós fíling. Nekem az kell. Suli után.
ahhoz az kéne, hogy a sulinak vége legyen _legkésőbb_ kettőkor, igény szerint közös ebéd a menzán / az udvaron büféskajával, és ne azzal légy elfoglalva, hogy a) ébren maradj, b) miből ne bukj meg a másnapi zéhán.
Megjegyzés küldése