Az jutott eszembe, miközben a régi blogbejegyzéseimet olvasgattam, hogy milyen rohadtul jó dolog is, hogy blogot írok. Sok-sok évvel később milyen jó lesz újraolvasni megint, vagy bármikor, ha éppen nem vagyok jó passzban. Vagy ha épp túl jó passzban vagyok. Vagy megmutatni valakinek, például akinek a katakombákat is. Meg persze az unokáknak. Naplót sose írtam, de az nem is olyan, az más. Az titkos, csak nekem szól. Ez meg… örülök.
Jó volt nosztalgiázni. Régi zenéket hallgatni, amik néha fájtak is, de már simán elviselem. Olyan zenék is voltak köztük, amik nem csak úgy érzésekhez, vagy hangulatokhoz kötődnek, hanem konkrét eseményekhez. Meg álmodni. Kicsit zavaros volt, néha nem tudtam eldönteni, hogy ki kicsoda, de felkelve valahogy megint 2, 3 évvel ezelőtt volt. Mennyi minden történt azóta. Már nem is emlékszem, milyen volt 3 éve ilyenkor
2 megjegyzés:
Ezt azért írod, mert nem tudod, milyen, mikor KEZEDBE VESZED egy régi naplód, beltüzött emlékekkel, kicsit más írásképpel, más gondolatokkal, értzésekkel, értékrenddel... :)
az valószínű... kicsit sajnálom is, de nem tudok naplót írni akkorsem.
Megjegyzés küldése