Még nem tudom, mi történik most velem. Azt látom, hogy jó irányba mennek a dolgok a fejemben, de egyelőre csak a fejemben. Bár picit látszanak a külső jelek is, egyelőre nem annyira markánsak, hogy maradéktalanul megerősítsenek. Azt tudom, hogy eddig nem éltem meg magam, és most nehéz lesz felépítenem a váramat. De talán ennyire fontos még semmi nem volt az életemben, mint ez most. Majdnem három év függőség után újra kell alkotnom a külsőmet. A felszínt. Jelenleg kellően üres vagyok ahhoz, hogy ezt nehezen indítsam be. Viszont sok a hely. Sok irányban építkezhetek, csak még el kell döntenem, merre is pontosan. Majd próbálgatok. Nem az életemből, hanem saját magamból veszítettem el két és fél évnyi fejlődést.
Persze ez csak az egyik oldal. A másik oldalon rengeteget kaptam, ami most rejtve lesz egy darabig, mintha a vár titkos alagútjai lennének (mint pl. Egerben). Azokat csak a kellőképpen érdeklődőknek mutatom meg, de az sokkal-sokkal kiterjedtebb, és fejlettebb. Túlfejlett a felsőhöz képest. Tele van különleges ajtókkal, kamrákkal, amik közül sokat még én se ismerek, de már azok is ott vannak. Ezt az alsó részt hagyom most egy darabig, két és fél év után elköszönök tőle, megszolgálta a pihenést. Visszatérve már csak le kell majd porolnom. Hiányozni fog, de erősnek kell lennem, nem engedhetek be senkit oda, amíg a váram nem áll. Ha mégis megtenném, szóljatok rám. Durván.
2 megjegyzés:
az a baj, hogy ez a be nem engedés nem döntés kérdése.
nem blogolhatsz ennyit akkor,mikor azt sem tudom hol áll a fejem és nem tudom pontosan elemezni az állapotod :)
Megjegyzés küldése