Egyelőre ott tartok, hogy az előző dolgot próbálom megemészteni és felülkerekedni rajta, aztán azon reménykedni, hogy ez a probléma megoldható, bár szerintem teljesen sosem. És persze nem tudja senki, de nem is akarom hogy tudják, de ha meg nem tudják, akkor azt se tudják, miért vagyok ilyen. És rohadt jó lesz majd, ha kiküzdöm magam ebből, de akkor se fogja senki látni hogy én ezért mennyit szenvedtem. Nem baj, nem is akarom. De ez akkor is igazságtalan. És nem vigasztal, hogy vannak még ilyenek rajtam kívül. Csak az a szar, hogy tudom, hogy e nélkül milyen lennék. És látok másokat, akik sikeresek és boldogok és tudom, hogy ha ez nincs az életemben, akkor már most olyan lennék, mint amilyennek lennem kellene eredetileg.
Na most ezzel mégis mit lehet kezdeni? És nem, nem fogom elmondani. De csak azért nem, mert nem akarom, hogy én legyek az, aki… hogy be legyek skatulyázva. Hogy ja igen, ő szegény azért olyan, mert…
Lehet hogy ezt nem is kellett volna posztolnom.
2 megjegyzés:
:D két bejegyzést írtál úgy, hogy nem derül ki, hogy miről szólnak.
De amit leírtál róla, jobb is így.
depresszió
töképletes ráillik a leírásod, és ha rájössz a megoldására akkor mondd el nekem is.
ha meg nem, akkor benéztem :D
Megjegyzés küldése