Van a mikró, amit jelenleg úgy érzek, hogy nehéz, és rengeteget kell foglalkozni vele majd, de abszolút nem reménytelen, sőt. Szerintem ha normálisan gyakorlok, meglesz a 23 pont, azaz mehetek vizsgázni.
A matek a másik szerelmem. Értem, de nem tudom megcsinálni. Aztán már nem is értem, aztán már csak annyit hallok a tanár szájából, hogy blablabla bla blabla blablablabla.
Az angol. Ez a legkurvafontosabb, tudom, de annyira stresszes, annyira nehéz, hogy ennek illusztrálására ez történt:
- Nézd, ezt az öt A4-es oldalt kell holnap angolra elolvasni, kijegyzetelni, megtanulni és prezentálni.
(nyelvvizsgás, viszonylag jó angolosnak mutattam meg, majd 3 perc masszív olvasás után így szólt: )
- Ja, de ez felsőfokú előkészítőre kell. Nem is tudtam, hogy oda jársz.
- Nem, középfokú.
- Ja értem. Ez ilyen gazdasági szaknyelvi nyelvizsga-előkészítő.
- Nem, sima középfokú.
Ezeken kívül semmi nehéz nincs, csak az összes többi, ami jelenleg a pszichó (ami persze könnyű, csak sok), a válgazd (ami nem sok, de nehéz és értelmetlen) és a menedzsment (ami még értelmetlenebb).
Amit élvezek az egyetemen, az a pszichó és a marketing, de a kedvenc gonosz tanárnénimet lecserélték egy öreg banyára, aki nem marketing-tanárhoz méltóan öltözködik és felvette a férje nevét… (Vasné). Hogy veheti fel egy marketingtanár a férje nevét…? És miért öltözködik egy marketingtanár úgy, mint egy kirúgott takarítónő…? Mindegy.
Nehéz az egyetem, de kezdem élvezni.
1 megjegyzés:
nekünk a matektanárunk ilyen takarítónő-indián keverék, de egyébként jó a stílusa:)
Megjegyzés küldése