Keserg

Amióta tudom, hogy Budapestre jövök egyetemre, kirándulni akartam itt. Amióta (egy hete) megszerveztük Zsófival, hogy megyünk szombaton egész napos kirándulásra Normafára meg Jánoshegyre, azóta ezt a napot vártam. Amióta viszont ma felkeltem és megláttam, hogy zuhog az eső…

Hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy egy nyomorult programom lenne egyész héten a tanuláson kívül, amit tiszta szívből élvezek is (tehát nem buli, ami azért volt a héten), és az is tönkremegy. Sőt egy hónapja ezt várom, hogy végre elmehessek kirándulni, és most időm is lenne (mert egész hétvégén azért nem kell tanulni), partnerem is (valahogy nem sokan szeretik a kirándulást).

Annyira, de annyira feldobott volna, ez hiányzik nekem úgy igazán. Ezért vagyok levert, meg bamba, meg ezért panaszkodom most is, mert nem jól érzem magam. Folyamatosan bennem van, hogy tanulni kell, tanulni kell, és most kicsit kiszakadhattam volna ebből, de nem, Mr Rain beleszólt. Mikor lesz megint időm?

Így most helyette tanulni kéne, de a könyvem a fénymásolóban van. Így le fogok maradni, nem fogom érteni, megbukom mikróból, kicsapnak az egyetemről, és mehetek utcát söpörni egész életemben.