Tegnap hivatalosan én fotóztam a Kolimpiát, ami abból állt, hogy kattingattam, mint egy félbolond, futkorásztam a csapatok között, legalább 50-en leszólítottak (hé, fotós!), ingyen kaptam piát és Kolimpiás karszalagot, ha viszont pár percre megálltam fújni egyet, akkor rámszóltak, hogy kicsit gyakrabban kattintgassak már, légyszíves.
A következménye annyi lett, hogy megismertem egy csomó embert és ők is megismernek most már engem, kivéve azt az aprócska dolgot, hogy az ismeretségünk plátói, vagyis nem beszélgettem szinte senkivel, csak egy-egy fotó erejéig (sőt, gyakran addig se…).
A másik a GT Times, a kari újság, ahol most már a második számba a második cikkemet írom. Az első, különlegesen sikeres interjú után most egy sportrendezvényről kell írnom, amin különböző külföldi egyetemek vesznek részt, világbajnokság, és IFIUS-nak hívják (így jönnek képbe a kazahok…). Ma kell elmennem az angol sajtótájékoztatóra, ami után a csapatokkal kell beszélgetnem, kikérdezni őket, megtudnom egysmást, ilyenek.
Sok sikert nekem.
6 megjegyzés:
sok siker neked... jaj,hogy én most milyen irigy vagyok :s
Micsoda köz-ember lettél! Gratulálok!
Annyira ne irigyelj. Persze, írok cikkeket, de... majd még írok erről.
hajni is ezt csinálja.
am a "fotósok" élete ilyen :)
mindenki ismeri aki nem az pedig ismerni akarja a fotóst (fotóscsajt :))
A fotóblogod meg persze hónapok óta őszi álmát alussza. ejnye
olvastalak a GT Timesban, bizony :)
Megjegyzés küldése