Egyelőre még nem tudok úgy tekinteni a helyzetemre, hogy “minden rendben van, új élet kezdődik, szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok, enyém a világ, egyedül is jó, új lehetőségek”, stb. Most még nagyon bennem van az a bizonyos űr, nem csak Andi miatt, hanem az őt körülvevő dolgok miatt is. A családja, a kutyájuk, a házuk, ahol rengeteg időt töltöttem, és…
Igazából eredetileg valami bölcs, mélyenszántó, szép bejegyzést akartam, de ezek szerint még erre sem vagyok kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése