Igazából a blogírásom minden nap ott akad el, hogy K. blogját elolvasom. Amikor ugyanis a napi egy-kettő, hosszú, tartalmas, nehezen emészthető bejegyzésén átrágom magam, a következőket állapítom meg, tulajdonképpen minden nap, a következő sorrendben:
- Nem lettem okosabb
- Elment egy csomó időm
- Rájövök, hogy a blogolvasás fárasztó, így nem akarván fárasztani az én közönségemet, nem is nagyon írok
- Minden bloggernek akadnak írói válságai
- Ezt bebizonyítandó, elolvasom K. egy-egy korábbi, igencsak szuper bejegyzését
- Rájövök, hogy K.-nak amúgy volna tehetsége
- Elhatározom, hogy írok a blogomba K. jelenlegi blogger teljesítményéről
- Rájövök, hogy valójában nem is a bejegyzések minőségével, hanem a hosszával van baj
- Meggondolom magam, és inkább mégse írok K. blogjáról
- Mégis írok K. blogjáról
- Inkább csak emailt írok neki
- Nem írok neki emailt
Miután szisztematikusan végigmentem az összes ponton, mély lelki nyugalommal térek aludni, egy igencsak szerény, tartalmatlan, senkit nem érdeklő, rövid bejegyzés megírása után. De ma másképpen történt: felülkerekedtem K. esetleges lelki sérülésein, K. esetleges haragján, K. esetleges önbizalom-problémáin, és ezennel megkérem őt, hogy tehetségének megfelelő színvonalú, VAGY rövid bejegyzéseket írjon.
Hangsúlyozom a rövid szót és ki is jelölöm dőlt betűtípussal.
7 megjegyzés:
temagyarázol a rövid bejegyzésekről? nemá' :D
kabbe
de azért kedves, hogy egy teljes bejegyzést csak rám szántál
köszi
és nehogy már engem okolj azér mer nem írsz blogot
Bocs, hogy ilyen sok kommentet írok, de most, ahogy negyedszerre olvasom el, tisztára olyan az egész, mint egy nyílt levél, ami mondjuk egy politikust a lemondásra szólít fel.
Vagy csak hasonlít.
De azért nem haragszol?
nem, nem én
elismerem, hogy nem történik mostanában semmi, ezért a blogom színvonala határértéke lim tart a 0-hoz
de lesznek még jó bejegyzések
Megjegyzés küldése