Már nem is vagyok olyan messze attól, hogy jól érezzem magam. Nehezen mondom ezt ki az elmúlt hetek után, de látom már, hogy mit kell tennem, illetve, hogy mi lesz velem. Egyelőre még iszonyat kicsi az egóm, nem merek, nem akarok, de nem is tudnék megváltozni, én túrázós-beszélgetős-olvasgatós-sétálgatós-blogírós vagyok, nem pedig bulizós partiarc. Nem mintha kellene, hogy ilyen legyek, dehogy kell. Viszont még nem találtam meg a túrázós-beszélgetős-olvasgatós-sétálgatós-blogírós társaságot, de nem járok messze tőle:
Beléptem a GT Times (a kari újság) szerkesztőségébe, aholis interjút kell készítenem egy jelenleg hatvanéves gólyával, aki ráadásul minden gólyaprogramra eljött. Egyből a mélyvízbe, úszóknak. Jelenleg ez az, ami miatt érzem, hogy értékes vagyok, így ez a vonal lesz az, amin elindulva újból felépítem lerombolt önbizalmam bástyáit. (Nem, ilyen mondatokat nem fogok beleírni, nyugi. :) )
Bonyolult vagyok, de kezdem kiismerni önmagam, és ez jó.
5 megjegyzés:
ez jó!
jajj de jó végre ilyen pozitívat olvasni részedről, bevallom aggódtam...
én is aggódtam kicsit. de te eröss vagy, én tudom!
ez kari újságos téma jó, én is gondolkodom már egy ideje ezen.
Hja, én úgy éltem le egy egész gimnazista + egyetemista életet, hogy alsóbbrendú állat voltam, hiszen se nem dohányoztam, se nem piáltam, és bulinak nevezett orgiákra sem jártam. Gáz, belátom :D Viszont láthattad, milyen rendesen élünk a családommal. Úgyhogy van remény :D
Szerintem nem gáz.
De örülök, hogy örültök nekem :)
Megjegyzés küldése