Ehhez a történethez tudni kell, hogy én úgy 2-3 éve megrögzötten félek a galamboktól. Nem attól, hogy megesznek, vagy szétmarcangolják a karmaikkal a fejemet, hanem attól, hogy nekemrepülnek. Ezért mindig, ha előttem száll fel egy ilyen kis ördög, legalábbis megrettenek, de gyakran behúzom a fejem, hangsebességgel leguggolok, vagy lehasalok. Tényleg félek.
A másik oldala a történetnek, hogy aki ezt tudja vagy észreveszi, egyszerre néz ilyenkor hülyének és aranyosnak. Mert milyen cuki. Nem? Meg milyen hülye vagyok, hisz' egy galamb nem fog nekemrepülni, már csak a saját testi épségének megőrzése érdekében sem. Tényleg logikus.
Lassan kezdtem már belátni, hogy lehet hogy igazuk van, amikor...
2 megjegyzés:
...:)
és, túlélted?...
Sajnos nem.
Megjegyzés küldése