- Nézd má' milyen virágunk van! - mondom az öcsémnek, majd megnézem a vadrózsánkat.
- Igen, van muskátlink - mondja ő, és mutatja a muskátlit.
- De én nem azt mondom, hanem a rózsát.
- Igen, én is azt mondom, muskátli - mutatja tovább a muskátlit.
- Tudom, hogy az muskátli, de a vadrózsa meg pont most nyílik, nézd!
- Én is látom, itt a muskátli, hát nem értem, hogymit nem értes...
Ezen aztán jól elszórakoztunk egy darabig, már belekevertük a hagymát, a fenyőt, amit tulipánnak hívtunk, a végén meg már mindenféle növényt, összevissza. "Igen, ez a tulipán, az meg a rózsa, amaz meg a szegfű" "Igen, én is ezt mondom: ez a kaktusz, az a hóvirág (a tujára), amaz meg a citrom.
A legjobb az volt, amikor elértem a rododendronhoz, mire ő: "Igen, ez a brumbrumbrumbrum."
Mint Joey, mikor franciát tanult... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése