Ma végiglátogattam a város elöljáróit

Ünneplőbe kellett suliba mennem, hogy átadjuk az évfolyam nevében a ballagási meghívókat a tanároknak. Ez meg is történt, de aztán kiderült (én ezt ugyanis nem tudtam), hogy a miskolci gimnáziumok, stb. igazgatóit is meg kell hívni, és azt most, órák alatt kell megtenni, személyesen.

Nap-pal elmentünk a Maturába, a Karacs Teréz Kollégiumba, meg a Diósgyőribe. És a Városházára. Összességében az volt a döbbenetes, hogy 10 emberből, akinek meghívót kellett adni, 1-gynek adtuk át személyesen.

A Maturának beteg az igazgatója, nincs olyanjuk, hogy Igazgatóhelyettes, és a Tisztelt Titkárság se volt bent (legalábbis a magát takarítónőnek álcázó portás ezt mondta). A Karacs Terézben a Tisztelt Igazgató Asszony - szépen megfogalmazott meghívásunk után - átvette a meghívót, annyit mondott, "köszönöm-sziasztok", megfordult, és visszament az irodájába... Persze a Diósgyőriben sem volt igazgató, de ott nem történt semmi érdekes.

Azt reméltem, hogy személyesen adjuk át a meghívót Kálinak, biztos örült volna neki, de hát szegénykémnek a Parlamentbe kellett mennie, merthogy ő most épp' nem polgármester, hanem képviselő. Az összes többi ember se volt bent. Egyik sem. A hétből. Délben. Ezek nem dolgoznak, most már biztos is vagyok benne.

"De megértem őket. Én se dolgoznék ennyi pénzért, hát talán félmillió nettót se kapnak! Nem lehet ma ebben az országban megélni." - Szopkó :)