Az Egri csillagok óta érzek rokonszenvet a törökök iránt, mindig is érdekeltek, ráadásul meggyőződésem, hogy a nyelvünk is jobban hasonlít az övékére, mint bármi más nyelvre, mivel szavaink jelentős része török eredetű.
Most van egy török mondat, ami érdekes módon nagyon hasonlít a magyarra. Nyilván nem sok ilyen van, de ez meglepően tetszik nekem: először Móricz Erdély-trilódiájában olvastam, csak abszolút nem emlékeztem, mi volt az, pedig sokáig nagyon kerestem. Most csak bírtam a google-be, hogy "török mondat", és kihozott egy fórumot, amiben valami leírja. Így hangzik:
"Csok kücsük elma vár dzsebimben." (Sok kicsi alma van zsebemben.)
[Gyakori félreértés a török-magyar nyelvrokonsággal kapcsolatban, hogy ezekete a szavakat nem a 150 éves török hódoltság idejéből szereztük, hisz ők csak egy nép a "nagy török családból", aminek tagjai rajtuk kívül például a tatárok, a kazahok, a türkmének, a bolgárok (ők később szlávba asszimilálódtak), de a kazárok is, akikkel történetesen több száz évig együtt éltünk. De honfoglalók vándorlásuk során egyéb török népekkel is találkoztak, hisz arrafelé jóformán másfélék nem is éltek akkoriban.]
Most van egy török mondat, ami érdekes módon nagyon hasonlít a magyarra. Nyilván nem sok ilyen van, de ez meglepően tetszik nekem: először Móricz Erdély-trilódiájában olvastam, csak abszolút nem emlékeztem, mi volt az, pedig sokáig nagyon kerestem. Most csak bírtam a google-be, hogy "török mondat", és kihozott egy fórumot, amiben valami leírja. Így hangzik:
"Csok kücsük elma vár dzsebimben." (Sok kicsi alma van zsebemben.)
Szerintem nagyon jó. Mi el se tudjuk képzelni azt az élményt, amikor az anyanyelvünk hasonlít egy másik nyelvre, és egy csomó ilyen mondatot tudunk mondani. Másnak ez természetes. MIkor Néetországban voltam, egy kerti partin szóba került a magyar nyelv, és valaki meglepően tájékozottan megkérdezte, hogy mennyit értünk mi magyarok a finnből, például, merthogy úgy tudja, azok rokon nyelvek. És én érzékletesen elmagyaráztam neki(k), hogy nekünk nincs olyan nyelv, ímit bármennyire is megértenénk, és hogy egyedül egy török mondat van, ami hasonlít, de az is egy mesterséges képződmény. És ők csodálkoztak, és belátták, hogy tényleg tök fura nekünk.
Utána elmagyarázam, hogy ugyanemiatt milyen nehéz is nekünk nyelvet tanulni, merthogy nincs egy árva nyelvrokonunk se, aki van, az is baromi távoli, és alig vannak közös szavaink. Meglepődtek azon is, hogy a törököt jobban megértjük, sőt azt is elmondtam, hogy a törökök minket a törökök legjobb barátjaként emlegetnek, és az skolájukban a 150 éves magyar megszállást "150 éves török-magyar barátság ideje"-ként tanítják. Ami csöpp demagógia. És alegjobb volt ebben a beszélgetésben, hogy láthatóan nem voltam unalmas, sőt kifejezetten érdekelt mindenkit, amit mondok.
És a "150 éves török-magyar barátság" ellenére én továbbra is szeretem a törököket.
3 megjegyzés:
ha tanultál angolt meg németet, akkor a holland már kismiska. én majdnem folyékonyan olvasom, de sztem bárki, aki :)
igen igen :) mondjuk a nyelvtan inkább émet, csak kiejtésben jobban angolos
Most döbbentem rá ,hogy neked a töri a főtárgyad, és azért írsz ilyeneket a blogba. (Ez olyan, mintha én a kvantumfizikáról írnék, mint ahogy szoktam is.)
Tök jó. Még. Ilyet.
Megjegyzés küldése