Ma úgy felhúzott. De csak talán mert nagyon fáradt vagyok.

De amikor csendesen, torokfájósan, ilyen kicsit fellengzős hangnemben, hogy most akkor mindenki csönben legyen, mert én vagyok a tanár, és fáj a torkom, így beszél hozzánk, amikor le vagyunk maradva, amikor másfél hónapunk van hátra, és most fejezzük be a második vh-t, és amikor olyanokkal fáraszt minket, hogy pontosan miből mekkora veszteségünk volt... hogy tanuljuk meg, hogy a vegyipar, és a vasúti sínek hány százaléka veszett oda... amikor a dolgozatban szerinte a II. bécsi döntés egy külföldi esemény, mert Bécs az külföld, fiúk-lányok, nem?... amikor alig van forráselemző óra, és még egy érettségis esszét se írtunk, csak a 4 és egynegyed percetek van-típusúakat, ahol amúgy is mindenbe beleköt... amikor fejből tudnuk kell a vh eseménytörténetét, csak mert ő ebből írta a szakdolgozatát, pedig ott lesz az összes adat a források után... amikor két órán keresztül a tankokról és repülőkről és harci fogásokról mesél nekünk, ami nagyon érdekes, tényleg, de idő van, fiúk-lányok... Halál komoly, nem vicc, ez tényleg így van... na akkor ne húzzam fel magam?