Mindenesetre akkor nem gondoltam, mennyire megváltozik az életem egy év múlva. Akkor úgy indultam, hogy másfél hónapja szakítottam a barátnőmmel, akivel valahogy annyira komolynak tűnt minden. Nagyon, teljesen biztos voltam benne, hogy mindig is együtt maradunk, túlságosan is. Ez nem lehetett kérdés sem. Emiatt szemet hunytam afelett, hogy nem minden tökéletes velünk, nem éreztem magam vele mindig jól. De eszembe se jutott, fel sem ötlött bennem a szakítás.
Ő szakított, és én nagyon magam alá kerültem. Utána rögtön persze visszaszerettem belé, mint ahogy ez fiúknál szokás, ezért szenvedtem. Napnál kerestem vigasztalást, ő valahogy az az ember nekem, akihez ilyen alkalmakkor tudtam, hogy odamehetek, és foglalkozik velem. Így is tett akkor is, de egy alkalommal mikor otthon voltam, és épp' nagyon rosszul éreztem magam, vagy csak beszélgetni akartam, már nem tudom, nem volt fent msn-en, és telefonon se volt elérhető. Erre én gondoltam, megkérdezem a legjobb barátnőjét, Mint, aki fent volt msn-en, hogy mi lehet Nappal.
És ő azt mondta nem tudom. És elkezdtünk beszélgetni. És sokat beszélgettünk. Már az elején éreztem, hogy valahogy... mindegy. Megmutatta a blogját, és kis habozás után úgy döntöttem, nekem most pont erre van szükségem. Hogy írjak, és mások azt elolvassák. Hogy tudjak közölni a világgal, bármit. Amit eddig csak neki mondtam el. Megszületett az első bejegyzés, amit újabbak követtek. Először főként filozofikus, érzelmes bejegyzések, mert arra volt szükségem, de aztán...
aztán rájöttünk Minnel, hogy jók lennénk mi együtt, amit ki is próbáltunk, és hát sikerült. De a blogírást nem hagytam abba, viszont nem igényeltem tovább a érzelemdús bejegyzéseket. Azokat neki tartogattam. Így lett a blogom inkább olyan kis személyes blog, ami nem elsősorban rólam, hanem a gondolataimról szól. Nem olvassák sokan, de nincs is rá szüksége. Elég ez így nekem.
De nem tudnám megmondani, miért jó blogot írni.

3 megjegyzés:
tetszik ez a bejegyzés...olyan jó volt elolvasni...most emlékszem én is és tök jó, de komolyan...és örülök, hogy már ne möljük egymást, ha nem igazán jó barátok lettünk..és örülök annak, ami miatt még egy szűk éve elöntött a méreg, hogy újra szerelmes lettél..de komolyan...kár, hogy már csak gy hónapig lesznek angol órák...:P
:D
thx a lot
Megjegyzés küldése