Az Nagy USA-beli szokásokról és egyéb gondolatok.

Nem értek egyet teljesen Koppánnyal abban, hogy a Halloween az rosssz dolog. Szerintem igenis, ha van a hülye tökkelütött* amcsiknak valami jó, vagy vicces, esetleg érdekes szokásuk, akkor miért baj, ha átvesszük? Bár ez is hatalmas túlzás, mert nem vesszük át, mert ugye ott cukorkákért kopogtatgatnak mindenhova a kis hülye** amerikai gyerekek, mi meg csak annyit csinálunk, hogy esetleg, kétévente egyszer kifaragunk egy tököt, ami mellesleg igen jól néz ki. Akit részletesebben is érdekel, az olvassa el az origo friss cikkét. Tényleg ajánlom.

És nem a farsangot akarjuk ezzel pótolni, mert be kell látni, hogy ugyan lehet, hogy régen az egy szokás volt, mára már nem szokás, és ezen nem változtat az sem, hogy annak hisszük. Vannak dolgok, amik felett eljár az idő, és jönnek helyettük újak, amik attól még hogy újak, nem feltétleül rosszak. És a Halloween pont egy ilyen cucc, ami attól, hogy új, és hogy amerikai, még lehet jó.

És nézzük meg pl. azt is, hogy nem mindent "majmolunk" az amcsiktól, a thanksgivinget például eszünkben sincs átvenni, sőt azt se tudjuk, mikor van. Na jó, én nem tudom, de aki saját magától is tudta, az beszólhat nyugodtan.

*Nem lehetnek olyan tökkelütöttek, ha uralják a fél világot, ráadásul nagybátyám volt már kint, több hónapig is, mindkét végén a nagy USA-nak, és azt mondta, hogy annyira más ott az élet, mert lehet, hogy nincs akkora lexikális tudásuk, mint nekünk, de nagyon értenek olyasmihez, amiket mi már régen elfelejtettünk: ilyesmi a másik tisztelete, a szeretet, a megbecsülés, a kedvesség, és állítása szerint ezek mindenkiben megvannak odaát. Ha bemegy egy akármilyen boltba, köszönnek neki, elkezdenek beszélgetni vele, stb. És pontosan ilyen a Halloween is, amikor a gyerekek cukorkáért kopogtatnak be házakba, és legyenek akármilyen ismeretlenek is a környéken, adnak nekik. Mert közösség. Mert Amerika. És egy amerikai borzasztó büszke arra, hogy amerikai. Nem úgy, mint mi arra, hogy magyarok vagyunk. És ezzel el is érkeztem a második csillagomhoz.

**Ott ugyanis minden amerikai házon nemzeti lobogó feszül, és ez csak egy része a saját önbizalmuknak. Ugyanis az az egyik legfontosabb a sikeres élethez. És ezt már gyerekként beléjük nevelik. És lehet, hogy egy nyolcadikos amerikai nem tudja még azt sem, hogy mennyi is az a kilenc-negyed, mert egyszerűen nem érti, de nagyon is tisztában van a saját értékeivel, és hibáival, könnyebben beilleszkedik egy új környezetbe - ezért is válik lehetővé a filmekből jól ismert oly sok költözködés -, és jobban megtalálja a hangot másokkal. Nem fél, nem idegeskedik, mert az életet úgy, olyan egyszerűen fogja fel, ahogy azt tanították neki. És hiába tudjuk mi magyarok, innen a mi kis Kárpát-medencénkből, hogy ez mennyire nem így van, őket ez csöppet sem érdekli, mert ők amerikaiak. És igenis, hogy tisztelnünk, de legalábbis nem lenéznünk kellene őket.