23-án a Bükkben

Ma voltam munkát keresni. Kapok majd érte olyan 1600 kemény forintot: a 15. Bükki Hegyi Maratonon fogok piát meg kaját osztani az arra érdemesnek ítélt résztvevőknek.

És én meg közben rájöttem ,bár eddig is tudtam, hogy mennyire irigylem azokat, akik futnak. Már úgy rendszeresen és részesei lehetnek egy ilyen versenynek. Akármilyen gyorsan vagy lassan futják le, akkor is nagy dolog, mert 42 km ugyan nem sok, de azért én jelenlegi kondíciómban nem tudnám hat óra alatt lefutni, márpedig annyi idő alatt kellene.

Márpedig én elhatároztam már korában magamban, hogy egészségesen fogok élni, mégpedig azért, hogy ha majd öreg legyek, ne legyen az hogy mindenki engem sajnál, meg hogy nem tudok majd lemenni még a boltba se, és saját nénit kell majd tartanom, aki megkakáltat... na én ilyet nem akarok. Azt akarom, hogy ha öregleszek ,azt mondják majd az emberek, hogy "né' má' a papa hogy szalad!", meg hogy a dédunokám büszke legyen rám, hogy "a nagyapám százkét éves és benne van a kosárcsapatban"... Persze ez nem azt jelenti, hogy 102 évesen nem halhatok meg bármikor, de mennyivel jobb úgy meghalni, hogy a legutolsót is magam szartam... :P

Szóval mindezek miatt határoztam úgy, hogy futni fogok, és edzeni, és nem hanyagolom el a testemet, hanem fitt és egészséges leszek, ami maga után vonja azt, hogy nem vagyok fáradt, ami pluszban király. Nem is értem, miért nem csinálja mindenki ezt...