Mindeközben a tücsök a zenébe fektette minden erejét, és bejött neki. Ez történik azzal, aki jól használja ki a piaci lehetőségeket, felméri az igényeket, és belevág. Hát, a mi tücsök barátunknak nagyon bejött. Nincs olyan ország, ahol még ne járt volna turnéi alkalmával. Egy ideig a békával zenélt együtt. A tücsök először nem akart belemenni a dologba - bár nagyon tehetségesnek tartotta a békát -, mert félt, hogy a béka majd megeszi őt. Azonban a béka addig győzködte, hogy a tücsök végül beadta a derekát.
A béka azzal érvelt, hogy nagyobbakat ugrik, így gyorsabban eljutnak majd bárhová. Hát, nem mondom, a mi tücsök kománk nem lehetett éppen színjózan (jegyezzük meg, hogy zenészként ez teljesen elfogadható állapot), ha bevett egy ekkora hülyeséget. A végén az sült ki a dologból, hogy egy ideig bírták egymással, de aztán egy alkalommal, amikor keveset kerestek - ez még vándorzenész korukban volt - a béka megkísérelte felfalni a tücsköt. Kinyújtotta hosszú nyelvét, a tücsöknek csak az volt a szerencséje, hogy a béka se volt színjózan (jegyezzük meg, hogy zenészként ez teljesen elfogadható állapot), így a tücsök még idejében elmenekülhetett.
Ismét egyedül zenélt hát a tücsök, ami tényleg jobban ment neki. Sokan jelentkeztek nála menedzserként - meglátva benne az ifjú titánt - de mindet visszautasította. Legjobban a csiga pedálozott, hiszen neki - mint mondotta - magasabban vannak a szemei, így jobban rálát a dolgokra, hamarabb felméri a helyzetet, ismeri a piaci lehetőségeket és igényeket. De - mint korábban szóltam róla - azokat a tücsök is ismerte, és az jutott eszébe, hogy a csigának csak magához képest van magasan a szeme, mert ő viszont olyan magasra ugrik, amilyenre akar. Ráadásul a csiga süket állat, így nemhogy a szaktudására nem alapozhat, de még azt se kérdezheti meg tőle próba után, hogy tetszett-e neki a zenés-táncos bemutató.
A tücsök tehát - felmérve a piaci lehetőségeket és igényeket - megalkotta saját, önálló zenei stílusát, kiállt az utcára (kellő anyagi támogatás híján) zenélt, és hamarosan bárokba kapott meghívásokat. Egyre komolyabbakat, mígnbem ott találta magát, hogy miatta látogatják ezeket a bárokat. Ekkor elhatározta, hogy pént csinál a dologból, hadd irigykedjék a hangya. Ha majd ezt neki elmeséli! A tücsök keresett egy jónevű grafikust, a skorpiót, aki vállalta, hogy elkészíti a koncertje plakátját potom pénzért.
A tücsök tehát önállóan megszervezte a saját koncertjét, ami hatalmas sikert aratott, és követte újabb és újabb. Mindegyik teltházas volt, a jegyek egyre drágulhattak. Tücsök koma nem foglalkozott különösebben a szegényebb rétegekkel, akik szintén éhesek voltak egy csöppnyi kultúrára. Ezt ne írjuk a számlájára, mert nem direkt volt köcsög, csak nem jutott ilyen mélyenszántó gondolat az eszébe.
Kiadott lemezei tíz perc alatt platinalemezek lettek, és mennyiségükhöz képest minőségük nem változott. Mindegyikük változatos, fordulatos, több stílust felvonultató alkotás. Nem célom persze reklámot csinálni a tücsöknek, de hát nagy karriert futott be, emellett nem mehetünk el szótlanul. Olyan körökben mozog, ahol Bono, Madonna, vagy éppen Andrea Bocelli.
És most visszajött szülöföldjére, hogy mindezt elmesélje a hangyának. Bekopogott hozzá, szerény hajlékába, de az ajtót egy ismeretlen alak nyitotta ki: öreg volt, nagyszakállú, bottal járt, és fogta a derekát. Így szólott: "Nyakadba ugranék, tücsök pajtás, ha tudnék...". Bizony, a hangya volt az - mármint a mi hangyánk -, csak hát eljárt felette nemcsak az idő, de a munkával járó stressz, az anyagi gondok, bolytaposás, egyebek. És hát az új munkatársai se a régi fegyelemben nevelkedtek már.
A bolyba is betört a züllöttség. Egyre több fülhallgatós huligánt látott, akik mit se törődtek a régi renddel. Így hát a hangya kilépett a megélhetést, és biztonságot nyújtó közösségből, és önálló útra indult. A tücsöktől kapott hírek bátorították fel, aki képeslapokban tájékoztatta arról, hogy ő milyen sikeres. Elhatározta hát, hogy filmrendező lesz.
De kurvára beszopta. Egy rakat zsét belefeccölt, addig se dolgozott, aztán szar nem sok, annyi se lett belőle. Gondolta, hátha majd tücsök komája segít neki a bajban, de őt meg rohadtul nem érdekelte a hangya, aki annak idején hülyére fikázta. Mikor kiderült, mit akar a hangya, a tücsök úgy hagyta ott, mint Ági néni a perkettőt. "Szánalmas alak." - gondolta.
A hangyát 3 hónap múlva tüdőgyulladás vitte el, pedig orvosi kezelés simán megmenthette volna, csak nem fizette a tébét.
A tücsök azóta is zenél. Mikor megtudta a hírt egykori barátjáról, vállat vont, majd fellépett Londonban, Prágában (ami mostanában nagyon divatos), Milánóban, Johannesburgban és Caracasban egy hét alatt. A családnak írt egy gyász-emailt, és mellékelt ötszáz forintot a temetési költségekre.
Mindeközben Isten rohadtul büszke volt magára. Mondta is az angyaloknak:
"A világ márpedig kurvára így működik, szányaskáim."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése