Demjén

Lehet, hogy ciki, de Demjént hallgatok. Ezeket a dalokat nem ismerem, de nagyon jók. Nem a klasszikus Sajtból van a hold, meg ilyenek, azokat nemigen szeretem. Ezek újak, és egyszerűek. És azért kicsit érzelmesek. Vagy jobban. Nagyon. És szépek. És most annyira jó hallgatni őket.

És közben szerelmes vagyok. Csak úgy általában, mindenbe, mindenkibe. A zene kihozza az emberből ezt. Szeretnék szerelmes lenni megint, nem csak úgy általában... Szép szavakat szeretnék, szerelmes szavakat, sziszegés nélkül. Szeretnék írni is. Mindenről, ami boldog, ami az embert boldoggá teszi. A szeretetről. Egyszerű szavakat szeretnék írni, egyszerű szavakkal szeretni.

Rámosolyogni valakire, aki fontos, és akinek én is az vagyok. Nem akarok többet, csak mosolyogni. Az életen. Mindenen. Valakivel. Ha őszintén, felszabadultan mosolyoghatnék, és felszabadulhatnék...

Annyira szeretnék szeretni, de miért nem lehet? Túl gyáva vagyok, mégis mohó. Van ilyen?

Van. De nem adom fel. Szeretni fogok.

És mosolyogni!

:)