Nézem a sózott zenét... ködfoszlányok vesznek körül. Bezárnak, mint egy lakóparkba az eltúlzott tér...
Tudnám a módját, hogy fabrikáljak életet a létből... Csak egy e betű kéne: egy kis szikra, mely azt mondja nekem: elég.
Most már elég.
Egyre halkabbat eszem... Csak az édes magány ropog még...
Már eltűntek a csatok, de hallom még, ahogyan csörögnek távoztukban. Ők is itt hagynak.
A világ elszalad mellettem... Meg tudnám állítani a világot.
Hamuvá égett legenda voltam, és még a szél is elsöpört...
...de összegyűjt újra... felépít... már világosan látom.
Tudnám a módját, hogy fabrikáljak életet a létből... Csak egy e betű kéne: egy kis szikra, mely azt mondja nekem: elég.
Most már elég.
Egyre halkabbat eszem... Csak az édes magány ropog még...
Már eltűntek a csatok, de hallom még, ahogyan csörögnek távoztukban. Ők is itt hagynak.
A világ elszalad mellettem... Meg tudnám állítani a világot.
Hamuvá égett legenda voltam, és még a szél is elsöpört...
...de összegyűjt újra... felépít... már világosan látom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése