Ma jó volt, sokkal jobb.

Sok jófej ember van, akik okosak, és lehet velük beszélgetni. A jófejekkel mindig van közös téma. Voltunk a Citadellánál közösen, csúszdáztunk, sétáltunk. Sötétben nagyon más a város. Szebb.

Igazából van egy tökéletesen megfelelő vezetéknélküli hálózat, amiért nem kell fizetni, azon kívül is, ami a kolié. Már kifizettem a félévenkénti 5000 forintot, lehet, hogy nem kellett volna. Persze így a tuti, de pl. most is a másikat használom, mert a hivataloshoz még nincs meg a jelszó.

Egyedül

Na, megérkeztem a kollégiumba. Egyelőre viszont nem találom a helyem a csapatomban, amiben valószínűleg közrejátszik az is, hogy összesen 5-en vagyunk itt, legalábbis a mai bulin. A szobám lehetne rosszabb is, pláne ha a szobatársaimat nézem. Viszont ebből a szempontból sokkal de sokkal jobb is lehetne.

Jelenleg tehát úgy érzem, hogy rohadtul már holnap költöznék ki, mennék haza és folytatnám az eddigi életemet, de persze nem lehet. És ami még rosszabb, hogy szerintem ezzel egyedül vagyok így. Nekem nem való a buli és nem való a piálás, itt pedig az megy. Remélem, lesz ez még így se, és valószínűleg lesz is, most viszont alig várom a csütörtököt, hogy másnap mehessek haza.

Még írok majd, valószínűleg sokat, mert kurvára magányos vagyok.

Túlmagyarázva

Így, hogy a szekrényem felét kipakoltam, így képzelhető csak el az, hogy némi rend van benne. Csak így voltam rá képes, mert ha eddig valaha is rendet raktam, egy hét után ebből a rendből már semmi nem látszott. Csak így tudtam olyan rendet rakni benne, hogy az meg is maradjon, és hogy ha benézek, rendet lássak. Csak így, csak így tudtam elfogadhatóvá tenni a szekrényemet.

Még mindig ideiglenesen...

Kicsit tömör, de a lényeg kivehető

Lehet, hogy ezt nem én fogalmazom meg először, de:

Egy férfi bunkó, ha szakít a barátnőjével; valamint béna és szánalmas, ha vele szakítanak.
Egy nő elismerésre méltóan független, ha szakít a barátjával; és a férfi bunkó, ha szakít a barátnőjével.

Miért, miért, miért?

Most már komolyan mondja meg nekem valaki, hogy miért robbantgatnak a laptopomban. Ha van hangszóró, ha nem, ha régi a oprendszer, ha újra van telepítve, ez csak itt robbangat itt alul.

Serpenyőt

Úgy vagyok itthon, mint aki készül valahová. Mintha minden percem csak ideiglenes lenne itt. Összepakolt cuccaim az ágyon; kést viszek magammal, serpenyőt, érted: serpenyőt... Az öcsém átrendezi a közös szobánkat, én meg azt nézegetem, hová hogyan lehet eljutni Pesten. Csak szép lassan, hogy tanuljam. Csak mert időm az lesz.

Mert elköltözöm. Most kezdem csak felfogni, hogy ez tényleg azt jelenti, hogy életem döntő részét nem itthon fogom tölteni. Nem mintha nagyon hiányozni fog az amúgy marha jó környezetben levő, a város legjobb kilátásával rendelkező, háromemeletes panelház harmadik emeletén található háromszobás lakás*, mert nem egy olyan fantasztikus hely, egyszerűen csak furcsa lesz.

Most úgy érzem, hogy jó lesz, hogy erre vágyom, hogy vágyom erre, de biztos lesz olyan, amikor másra se fogok vágyni, csak megint miskolci levegőt szívni. El tudom képzelni magamról, hogy néha elsírom majd magam örömömben, amikor táskákkal megrakva szerencsésen átvergődtem a Tiszai Pályaudvar előtti villamosmegállóba, és megérzem a Miskolc-feelinget... :)

Amikor hazaérek.

_______________________________________
*Ahová Jutka Szűcs is költözni akart, de megállapította, hogy itt három Lei-vonal találkozik egymással, ezért ez egy balszerencsés lépcsőház. A nyolc családból, aki itt lakott, eddig ketten (!) nem váltak el.

...mert az egész világ tudja, hogy a GTK durva... durva... durva... durva... durva... durva... durva...

- Gólyatábor 2008, Csopak -

Na most akkor kék, vagy szőke a Tisza?

Photoshop+Corel vs. bemapoe

Sedith nem lesz boldog, de bizony épp' azon szenvedem, hogy két rohadt drága szoftvert telepítsek a gépre, amik mellesleg rohadt jók, de nem megy. Ezek úgy látszik, nem csak jó, de lopásbiztos szoftvereket gyártanak. Majd csak kifogok rajtuk.

UPDATE: 1-0 nekem.

Most jöttem rá (megint), hogy kiráz a hideg, ha MSN-eznem kell valakivel. A legrosszabb az, ha valaki üzen, hogy ez meg ez beszélni akar velem MSN-en. Vagy GTalkon. Ezért egy ideje nem is érdekel semmiféle csevegőprogram, se fórum, még az osztályhonlapon is vagy 3 hete nem voltam, pedig régen rendszeresen látogattam.

Ha belegondolok, hogy régen mennyit MSN-eztem... Mindig elmentettem a beszélgetéseket és néha még újra is olvastam őket. Aztán persze valahogy mindig kitörlődtek, vagy felülíródtak.

Most azt hiszem, megint el kell kezdenem MSN-ezni, ha kapcsolatot akarok tartani a többi GTK-ssal.

Immár, hogy ismerem a záptojás szagát, és ma volt szerencsém hypóval is dolgozni, megállapítom, hogy vagy a hypo záptojás-szagú, vagy a záptojás-szag nem jön le az ember kezéről. Még hypóval se.

Már ma este megtudom, melyik koliba vettek fel.

Máig sikeresen elkerültem az összes záptojást. Ma viszont egyből a sonkára sikerült ütnöm, de megoldottam: lemostam a sonkát, így most ízétől megfosztva eszem a sonka_és_tojást.

Volt gólyatánc is. A legjobb. :D

<- itt balra

Inni jöttünk, nem bulizni!

Ez volt a gólyatábor jelmondata... :) Először kicsit megijedtem, de nem itattak le senkit a részegségig, és marhára változatos feladatok voltak. Kurva jól éreztem magam, mondhatnám úgy is, hogy életem eddigi legjobb bulija volt.

Nagyon, de nagyon jó lesz a suli, ezt már biztosan tudom. A lehető legjobb közösségbe érkeztem, hiszen a BME eleve híres a közösségi életéről, ezen belül a GTK kicsit ki is van közösítve, tehát nagyon összetartunk.

Tanulmányi szempontból meg elég annyi, hogy a tanulmányi versenyeket rendre BME-sek nyerik a Corvinus előtt :)

Iszonyatosan jó lesz, normális embereket fogok megismerni, annyira, annyira boldog vagyok...

Hagyok 4 napot, hogy ezt elolvassátok

Nem kell csodálkozni, ha nyáron keveset blogol mindenki. Mondjuk én csodálkozom, mert eddig is nyár volt, de eddig sokat írtatok. Jó, tudom, Sziget van, de az ennyi mindenkit érint? Engem nem érint persze. Hegyaljára elmentem volna, de pont akkor kellett Európába utaznom (ez úgy hangzik, minttha amerikai lennék, és Európáról csakis Párizs juthatna eszembe). De ez a Sziget, ez túl messze van és túl költséges. Jövőre, akkor biztosan.

Azért a négy nap, mert gólyatábor következik. Holnap hajnali négykor kelek (3 órát fogok aludni, nem baj, megszoktam) és az 5.55-ös vonattal indulok Pestre, a Délibe, ahonnan közös vonattal megyünk Csopakra. Kíváncsi leszek, milyen lesz, én még nem vltam gólyatáborban (úgy értem, középiskolában). Remélem, nem lesz nagyon szívatós. Mindenesetre elhatároztam, hogy szokásaimtól eltérően megpróbálom nem kivonni magamat a piálás alól. Nem ez az a hely és idő, amikor ki kell tartanom az ún. és talán felesleges elveim mellett.

Nincs azért annyira "elvem" az alkoholról, drogokról, egyszerűen csak... nem szeretem, ha... nem tudom. Olyan kicsinek érzem magamat ahhoz, hogy én hűdenagyon alkoholizáljak. Régen... mindegy. Nem akarok konzervatívnak tűnni. A lényeg, hogy most viszont belevegyülök a társaságba, aztán majd hadd legyek én az, aki a végén mégse lesz atomrészeg. Az amolyan jó pont szerintem. A koliba akkor vesznek föl, ha jófej leszek a gólyatáborban. Ez korrekt. Nem tudom hány hely van, de az biztos, hogy 350 gólyatáboros közül szerintem max. 80-100-at vesznek föl a Wignerbe, ami a GTK "saját" kollégiuma. Szóval valahogy jó lenne bekerülni, és erre van négy napunk. Hogy jófejek legyünk. Na majd kiderül.

Az előző napokban viszont filmet néztem. A Jericho-t (valójában egy sorozat). Nem fontos elmesélnem, miről szól, ugye? Egyszerűen csak jó volt. Nekem, aki szeretem a történelmet, a jövőt, a sci-fit, a hatalmas, elgondolkodtató dolgokat. Egyszerűen csak jó volt kicsit egy valódi, egetrengető, megdöbbentő élményt átélni. Az Egyesült Államok legnagyobb városait atomtámadás érte, felbomlott maga az ország, széttördezett, majd új államok jelentek meg, mint pl. Független Texasi Köztársaság, vagy Amerikai Szövegtséges Államok. Új főváros, új elnök, új zászló. Közben se víz, se élelem, se fűtés, se áram. Nekem ez most nagyon jól esett.

El is határoztam, hogy megint fogom regényt írni. Mert végig velem vannak a szereplők. Már azóta nem írtam, mióta elkezdtem ezt a blogot. És szükségem van rá, hogy történetet alkossak. Vagyishogy arra, hogy történelmet alkossak, mert ugyebár arról szól a könyvem. Lesz egy másik könyvem is, az is jó lesz. Majd írok mindkettőről később is. Nyilván idáig már kevesen jutottak el, de nem is baj. Amúgy is tartoztam már egy ilyen hosszú bejegyzéssel ennek a blognak :)

Jó éjszakát.

Felvettek a kollégiumba.

Néha csak ilyen helyzetjelentésekre futja.

Isteni dolog zuhanyzás közben a fürdőszivaccsal szúnyogcsípéseket vakargatni. Orgazmus közeli.

Régen éreztem már azt, mint most, hogy mindenhol viszketek... Ez vagy az előző két napi tavi fürdéstől van, vagy a szúnyogcsípésektől, vagy attól, hogy meleg volt ma és leizzadtam (a tippem ez), vagy a mindenhol jelenlévő kicsi zöld egyenesszárnyúaktól (ilyen sáska-félék, csak kisebbek... lehet, hogy kis sáskák)

Mindenesetre jól felrázná az országot, ha nem lenne egy aranyérmünk sem. Az úgy ledöbbentene mindenkit. Bár lehet, hogy jelenleg semmivel sem lehetne felrázni az országot.

Kis esélylatolgatás az olimpáról

Megnéztem az összes eddigi olimpiai eredményeket MAgyarország helyezése szempontjából: a legrosszabb eddig a 13. hely volt, ezt háromszor produkáltuk, a legjobb meg a 3.(!!!), mindössze Szovjetunió és az USA volt előttünk, 1952-ben, Helsinkiben.

Az összesített táblázatban (ahol az összes olimpia eredméynei szerepelnek), a 7. vagyunk, és csak "nagy" országok előznek meg minket: SZU, USA, Franciao., Németo., Nagy-Br., és Olaszország (az olimpia végére Kína is).

Tehát ezt lehet mondani, hogy marha jók vagyunk olipmiában, tehát sportban. Hagyományosan igen jó ország vagyunk. Tulajdonképpen nagyon büszkék lehetünk magunkra.

Na most ennek ellenére még nincs aranyunk, pedig az olimpia fele már eltelt, az összes eddigi aranyéremérem-esélyünk elszállt. Még bízhatunk abban, hogy az egyik vízilabda-csapat nyer, bár egyikük sincs a legjobb formában, illetve a kajakos lányokban. Kihulltak a kardozók, az evezősök, Phelps miatt úszásban sincs semmi (kivéve Cseh Laci, aki megszorongatta a robot-embert, ami nem semmi), a kézis lányoknak nagyon szurkolunk, de hát... Atlétikában most senki nem esélyes, az athéni skeetlövő-bajnok Igaly Diána pedig 13. lett.

Most hirtelen ennyi jut eszembe, szóval reálisan 1 aranyérmünk lesz, jó esetben 2-3. Négy, vagy több semmiképp. Ez annyira negatív rekord, hogy eddig a legkevesebb 7 volt (a legeslegelső olimpiák kivételével). Nyilván nem szégyen, mert ez is jó, és erre is büszkék lehetünk majd, és legyünk is, de azért elgondolkodtató.

Ha mesélnék, nem hinném el, hogy gyerekeknek készült rajzfilmnek volt a címe, hogy Chip and Dale. De pedig még néztem is.

Nyitottam egy fotóblogot.

A címén persze sokáig gondolkodtam, végül amit kitaláltam, annyira jónak tűnt, hogy gondoltam, nem lehet, hogy ilyen még nincs. Beírtam hát a Google-be és természetesen jó pár oldalt kihozott, aminek az volt a címe :S úgyhogy inkább adtam új nevet. A mostani cím utal az egyszerűségre is, de inkább arra, hogy a fehér fény a három főszín egymásravetítésével hozható össze, vagyis kurvaerős vagyok, mert változatos a fotóblogom :P

Minden bejegyzésbe egy fotót töltök fel, egyelőre megtöltöttem néhány jónak mondottal, vagy ítélttel. Nem adok se címet, se magyarázószöveget, de a címkékből ki lehet találni, ha valamit nem ért az ember. Nem feltétlenül mindig hiperszuper kidolgozott fotókat fogok feltölteni, lesznek csak a szituáció miatt érdekesek, és lesznek aktuálitások is. Még én se tudom pontosan.

Jó képnézegetést. :)

http://feherfeny.blogspot.com

"Eldobom Csodaországig"

3 tízéves fiú labdázik reggel, saját szabályok, "menetek", stb. Egyikük egyszer, csak úgy, ki akarván fejezni, milyen ügyes, azzal érvel, hogy "eldobom Csodaországig".

Azonnal visszatért a hitem az ifjúságba.

Az asztal részei

"Az asztalnak két fő része van: az asztallap és a lábak (melyből gyakran négy darab van, de számuk nem ritkán eltér ettől a mennyiségtől). Az lábak tartják azt az asztallapot a föld fölött, melyen azután a tényleges cselekvés (evés, írás, stb.) zajlik."

- by  Wikipedia -

Ezek a...

A 16-18 éves srác áll a buszmegállóban, búval baszott pofával, odamegy hozzá a néni, megkérdezni, hogy nem látta-e, hogy elment-e már a 67-es. Erre a srác annyit mond, hogy "nem tudom", persze kifejezéstelenül, halkan, nehogy már egy egész mondatot el kelljen mondania.

Nem tudja, hogy elment-e előtte a busz! Még most se találok szavakat, pedig hát ez egy apróság. Nekem olyan természetes, hogy akinek tudok, segítek. Megnézem a néninek a menetrendet, meg a pontos időt, és kisegítem, tájékoztatom, hogy én a 29-essel megyek, ami ugyanazokat a megállókat érinti, stb.

A 67-es sokat késett, jött a 29-es, a srác felszállt, és máris boldog volt, mert találozott az előtte nyilvánvalóan szintén búval baszott pofájú haverjával, aki valószínűleg szintén élt már át hasonló helyzetet, és valószínűleg hasonlóan lakonikusan oldotta meg.

Hány bomba mellett mehetünk el nap mint nap Budapesten, úgy, hogy nem is tudunk róla?

Egyébként sem értem én ezt. Amikor azokat a bombákat ledobták, csak volt a közleben valaki, aki látta, hogy leesett, valamiért olyan furcsán halkan robbant és fényjelenséget sem produkált. És miután vége lett a háborúnak, igazán szólhatott volna az illetékesnek, hogy ott még van egy bomba, azt vigyék el légyszíves. Nem?

Google, vagy Kína?

до свидания

Miután német- és angoltudásomatmár megvillogtattam és -csillogtattam, úgy gondoltam, épp itt az ideje egy értelmetlen bejegyzésnek orosz címmel.

Megyek aludni.

Hallutination. Or Lupus.

Hát ez hihetetlen, egyelőre totális csődöt mondott a logikám. Robbantgat itt nekem a Vista a hangszóróból vagy honnan, kábé 10 percenként, a hangszóró persze le van némítva.

Pech gehabt

Normális ember rak olyan gombot az internetes kérdőív végére, hogy "Minden mezőt töröl"?

Tudom: normális ember elolvassa, mire kattint.

újra itthon

blognemírás
blognemírás
blognemírás

 

milyen jó és kényelmes is

 

:P

Ma naplementekor az jutott eszembe, hogy milyen kivételes és fenséges, hogy olyan közel lakhatunk egy viszonylag nagy csillaghoz, hogy az korongnak látszik. Olyan közel, hogy korong. Nem pont.

Erről eszembe jut Dolák-Saly mondása, miszerint a Föld kering, a Nap korong. Már ha leerszkedhetek a líra magasságából.

Mikor nagybátyámnak megemlítettem, hogy szeretnék venni magamnak egy komolyabb fényképezőt, azt mondta, várjak inkább vele, majd ideadta nekem használatra az ő, ugyan már vagy 2 éves, de digitális, nemtudommilyen paraméterekkel rendelkező, jó nagy objektíves, első látásra komolynak tűnő, valójában azonban 2 éve még ugyan komolynak számító, mára viszont kicsit nehézkes, de még így is profi Lumix márkájú fényképezőgépét.

És valóban a lehető legjobbkor, hiszen tényleg akarok majd venni egyet, és tényleg mostanra jutottam el idáig, szóval most ennek nagyon örülök :)

Jaj hát én meg hova tűntem, ugye?

Nagymamámnál nyaralok*, vidéken**. Itt van az öcsém is, aki szintén nyaral*.

Sajnos a nyaralásnak is vége szakad egyszer, és mehetek haza az unalmas hétköznapokba.***

Még jó, hogy a gólyatábori jelentkezést olyan hamar elintéztem.****
____________________________________
* füvet nyírok, teraszt, paplant, padlószőnyeget, ablakot mosok, gyomlálok, füvet permetezek.
** Nyíregyházán
*** Ahol majd napokig kell szaladgálnom az egyetemre szükséges, összesen 5 igazoló dokumentum után.
**** Egész pontosan déltől este hatig, persze megszakításokkal. Utalni kellett, rövid bemutatkozó levelet***** írni, egészalakos papíralapú fényképet gyártani magamról, aztán az egészet feladni póstán. Így nem tűnik soknak, de pedig de.
***** ami szerintem jól sikerült, szóval elképzelhető, hogy a profilomban hamarosan olvasható is lesz, már rég akartam egy hasonlót írni magamról.