Ma például szimulációs versenyen voltunk, amit jól meg is nyertünk, mert ugye először is felemeltük az árakat, amit nem lett volna szabad, de ezt nem tudtuk, aztán jó időben csökkentettük őket, valamint anélkül, hogy a mérleggel bármit is törődtünk volna, minden periódusban pozitív lett az eredményünk. Számoltunk is szorgalmasan: hasraütésszerűen nyitottunk irodákat, amihez szorgalmasan kiszámoltuk a megadott kollega/iroda arány (30) alapján, hogy mennyi munkatársat vegyünk fel, ez rendszerint az irodák száma ×30 volt, ennél több számolásal bőven kifutottunk volna az időből, plusz tuti nem nyertünk volna.

Közben mindenféle cégek adtak elő prezentációkat a lelkesnek tűnő hallgatóknak, amelyekre egyrészt nem figyeltünk, másrészt úgy nyertük meg az egyik ilyen cég figyelem-ellenőrző kérdőívét, hogy nem kifejezetten a számítástechnika az erősségünk, így a kérdések felére adott válasz általában sorsolással dőlt el.

Az ilyen szimulációs versenyek amúgy nem jók, mert az Ecosim, aki az egészet szervezi, pl. nekem már másodjára bizonyította be, hogy nem ért a szimulációkhoz, ennek ellenére mindig pozitív érzésekkel jövök el róluk, mert már második alkalommal voltam a nyerő csapatban, ami így kezd izgalmas lenni. Mindenesetre bejutottunk a középdöntőbe, de legalább ma se tanultam emiatt. Ilyen szempontból a ma esti fárasztó színházi előadás se volt előnyös, de legalább végre voltam színházban, ami tulajdonképpen hiányzott.